Amennyiben hozzátartozónknál daganatos betegséget diagnosztizálnak, az nem csak a beteg életét, hanem az egész családunk mindennapjait átalakítja. Mindannyiunknak fel kell dolgozni a hírt és a megváltozott helyzetet. Ebben az időszakban támaszt kell nyújtanunk egymásnak, ugyanakkor fenn kell tartani a család működését is. Mit tehetünk ezért?

 

1. Oldjuk a daganatos betegség okozta szorongást!

Teremtsünk olyan légkört, amelyben a hozzátartozónk nyíltan tud beszélni arról, ami éppen foglalkoztatja. Ne erőltessük ezeket a témákat, inkább tapintatosan várjuk meg, amíg a családtagunk maga kezdeményezi a beszélgetést. Fontos, hogy azt érezze, előttünk bármikor megnyílhat, és nem hárítjuk a nehéz beszélgetéseket. Ha a beteg családtag nyíltan meg tudja osztani velünk a félelmét és a fájdalmát, ha lehetőséget teremtünk rá, hogy „kibeszélhesse” magából mindazt, ami bántja, akkor azzal segítünk neki.

 

2. Tájékozódjunk a daganatos betegségekről!

A tudatlanság bizonytalanságot szül és a bizonytalanság szorongást vált ki. Bátran keressünk külső segítséget, merjünk kérdezni, és merjük mesélni arról, hogy mi történik velünk és a családtagunkkal! Manapság magasan képzett, segítőkész szakemberek állnak a rendelkezésünkre, csak tegyük meg az első lépést és keressük meg őket.

 

3. Kérjünk bátran segítséget!

Konzultálhatunk a beteg háziorvosával, a kezelőorvossal, azaz az onkológussal, de a kórházi pszichológusok és pszichiáterek segítségét is igénybe vehetjük. A legtöbb onkológiai osztályon már dolgozik onkopszichológus is, akik naponta segítenek olyan embereknek, akik nemcsak a daganatos betegséggel, hanem a betegség következtében kialakuló lelki terhekkel is küzdenek. Ilyenkor nemcsak a betegek számára jelenthet megkönnyebbülést a szakmai segítség, hanem a hozzártartozók teherbíró képességét is növeli, ha egy olyan emberrel beszélgethetnek, akik mind a betegséggel, mind az ezzel járó pszichológiai terheléssel tisztában vannak.

Ha táplálkozással kapcsolatban információkra van szükségünk, akkor forduljunk dietetikus szakemberhez. A Nutricia Dietetikai Tanácsadását havonta 300 daganatos beteg keresi meg telefonon egy ingyenesen hívható telefonszámon. Kálmán Márta már 15 éve segít válaszokat találni, ha kérdésünk van, hívjuk bizalommal.

Ha a gyerekünk betegedett meg, akkor támaszt jelenthet a rendszeres konzultáció egy gyermekekre szakosodott onkopszichológussal. Ők abban segíthetnek, hogy hogyan tudunk a gyerekünkkel a betegségéről beszélgetni. Hogyan készítsük fel arra, hogy beteg? Hogyan telnek a következő hónapok, hogyan változik meg az élete? Hogyan reagáljunk, ha nehéz kérdésekről faggat minket? Mit kezdjünk azzal, ha a gyerek halálról kérdez? Vagy épp ellenkezőleg, hogyan kezeljük, ha a gyerek nem akar ezekről a témákról beszélgetni, ha visszahúzódó és inkább “magában szenved”.

 

4. Figyeljünk magunkra is!

A beteget ápoló hozzátartozónak is szüksége van arra, hogy időnként “elkapcsoljon”, hogy rendszeresen kiszakadjon az állandó készenléti állapotból. Merjünk néha magunkra is gondolni, merjünk lelkiismeretfurdalás nélkül kikapcsolódni és feltöltekezni. Beszéljünk meg másokkal programokat, menjünk el otthonról. Csináljunk valamit, ami örömet okoz, megnevettet és segít elfeledkezni a mindennapi nehézségekről. Könnyebb lesz segítenünk a beteg családtagunknak, ha mi magunk kisimultak és pihentek vagyunk.